«« vissza | fel | bezár »»

(Ellenzék, 1929 augusztus 20. Ötvenedik évfolyam, 187. szám)

A szövegeket a korabeli helyesírás megtartásával közöljük.

Meghalt Benedek Elek, és felesége ma reggel követte a halálba

(Az Ellenzék tudósítójától) Amitől a váratlanul fellépő agyvérzés miatt tartani lehetett, tragikus gyorsasággal bekövetkezett: Benedek Elek, az erdélyi magyar irodalom ősz apostola, szombaton este szeretteinek karjai között szép csendesen kimult. A hetvenéves nagy magyar irónak halálát különösen szomorú akcentussal kíséri hosszu életében hü kisérőtársának, a feleségének öngyilkossági kisérlete, aki, amikor férjét agyszélhüdés érte, veronállal megmérgezte magát, mert nem akarta tulélni őt.
Benedek Elek halála gyászbaboritotta nemcsak Erdély, hanem a világ egész magyarságát. A magyar irodalomnak nagymultu, kivételes értékü munkása volt ő, aki sok uj értékkel gazdagitotta az egyetemes magyar irodalmat. Mint az irói tollnak makulátlan tisztaságu nesztorát, mint a magyar népi irodalom nemes intencióju feldolgozóját s mint a gyermek- és ifjusági irodalom megteremtőjét, ismerik és becsülik őt az egész világon, ahová csak a magyar szó eljutott. De külön érték, külön felbecsülhetetlen gazdagság volt az ő müködése Erdélyben, ahová az impériumváltozás után mindjárt visszajött és öreg kora ellenére fiatalos, lelkes és szeretettel teljes munkát végzett az erdélyi magyar kultura felvirágozásáért.
Kisbaconi családi birtokára visszavonulva élt és dolgozott különösen az erdélyi magyar gyermekek szellemi fejlesztésén, de irásaival, tanácsaival, fiatalosan ruganyos agitációjával résztvett az erdélyi magyar irodalom minden mozgalmában is. A kis székely falu olyan volt, mint egykor Kazinczy Széphalma. A nagyszivü, ezüsthaju apostol a szeretet és kultura fényét gyujtotta ott maga körül, amelynek sugarai elhatoltak egész Erdélybe.
Most erre a ragyogó hajlékra a tragikus gyász sötét árnyékot vetett.

A végzetes levél

Benedek Eleknek és családjának élete Kisbaconban mindig nyáron a legkedvesebb. Ilyenkor a boldog családi fészekbe eljönnek a gyermekek, az unokák s az ősz, munkábamerülő nagyapa körül vidám élet zajlik. Az idén is lenttartózkodott Kisbaconban a pesti fiu, Benedek Eleknek iró fia, Marcell, feleségével és gyermekeivel.
Benedek Elek minden nap korán reggel kelt, a kertben foglalatoskodott s a délelőtt folyamán iróasztalánál dolgozgatott. Pénteken nagyon fontos levelet irt a Cimbora kiadójának, akivel már régóta huzódó differenciái voltak, melyeket most végre Benedek Elek tisztázni akart. Tizenegy óra felé, az izgalmat okozó levél megirása közben, hirtelen nagy gyengeség, majd ájulás fogta el, aminek következtében iróasztala mellől hangtalanul a földre esett.
Felesége, gyermekei siettek segitségére. Majd hivatták dr. Kádár baróti orvost, aki megvizsgálta a sulyos beteget s az első segélyt nyujtotta. Később Brassóból dr. Benedek Zoltán és dr. Leonhardt orvosok is kijöttek Kisbaconba. A három orvos konzultációja megállapitotta, hogy az ősz irót agyvérzés érte, amely életveszélyes ugy, hogy a tragikus vég bármelyik pillanatban bekövetkezhet.

A vég

Az orvosi konzultációeredmény képzelhetőleg lesujtotta a család tagjait. Benedek Elekné a fenyegető csapás elől a halálba akart menekülni. Sokszor mondotta azelőtt, hogy ő férjét nem éli tul. Most, hogy a vég kikerülhetetlennek látszott, a kétségbeesett nagyasszony visszavonult szobájába és veronállal megmérgezte magát.
Benedek Elekné állapota azóta is változatlanul sulyos. Benedek Elek a szombati nap folyamán rövidebb időre magához tért, de beszélni nem tudott. Szombat déltől kezdve állapota azután megint sulyosabbra fordult, mig az éj folyamán be nem következett a katasztrófa.

Élete és művei

Halálával egy korszak hal meg, aminthogy 70 éves élete átölelte a magyarság utolsó félszázadának történetét, a kiegyezés egész korán átivelt s a világkataklizma, a magyarság sorsfordulata után még az uj történelmi helyzetben is heroikus példát mutatva harcolt meg csaknem egy egész évtizedet.
Benedek Elek 1859. szept. 30-án született az udvarhelymegyei Kisbaczonban. Középiskoláit az udvarhelyi ősi református kollégiumban végezte el. Aki ennek a legendás hirü intézetnek akkori életét meg akarja ismerni, olvassa el Benedek Elek szépséges Édes anyaföldem-ét, ezt a lirai önéletrajzot, melyet élete legnagyobb fordulóján, 1920-ban adott ki. A kóberos szekeren behozott kis falusi gyermek a benyomásokat gyönyörü frisseségben őrizte meg és az akkori székelyvilág és az ősi schola egész eredetiségét maradék nélkül fejezi ki hosszu évtizedek után.
A középiskola elvégzése után Budapestre megy, ahol a filozófiát hallgatja, de közben irói szenvedélyének áldoz. S egyszer a fiatal irót felfedezi nem kisebb ember, mint a rettegett kritikus, Gyulai Pál, aki azután a Kisfaludy-Társaság akkor folyó Népköltési Gyűjteményének munkálataiba is bevonja. Ettől kezdve egy életre eljegyződött, halálig tartó hüséggel a legszentebb hivatássa: a tollal.

Politika, publicisztika

Tehetsége, nagy akaratereje és rendkivüli munkaképessége egyre szélesedő érvényesülést nyitottak számára. Az első terület, amelyet azután végérvényesen otthagy: a politika. 1887-ben a nagyajtai kerület képviselője lesz, s 1892-ig az marad. Egyénisége azonban nem politikára és nem az akkori politikára termett. Megundorodik a pártpolitikától, amely mint emlékeiben irja, oda is vezethet, hogy a magyarság két legnagyobb élő irója, Jókai és Mikszáth, mindketten kormánypárti képviselők – a magyar vezényleti nyelv ellen szavaztak.
A politikával csak egy összefüggése maradt: a hirlapirás. 1881-ben lett a Budapesti Hirlap belmunkatársa, s attól kezdve a napi események kommentálása kenyérkeresete s élete végéig eszméinek harcos eszköze lett. Hirlapirói és szerkesztői müködése a magyar hirlapirás egy korszakával esik össze. 1884-ben segédszerkesztője, később szerkesztője, 1886-tól pedig szerkesztő-tulajdonosa az akkor rendkivül népszerü Ország-Világnak, 1887-től pár évig szerkeszti a szabadelvü-párt Magyar Nép c. napilapját, majd a Magyar Kritika c. folyóiratot, a Magyarság és a Magyar Világ c. napilapokat és a Néptanitók Lapját. S közben jelentős irói sikereket arat. Testamentum és hat levél c. műve, életfilozófiájának, emberszeretetének esszenciája külföldön is nagy sikert arat. S megjelenik Huszár Anna c. regénye is (1895). A Kisfaludy Társaság népköltési gyüjtésében hatalmas részt vesz, aminek eredménye egy kötetnyi ballada, mese (Bede Jóbbal és Orbán Balázzsal együtt kiadva).

A gyermekekért

Legsajátosabb munkaterületét azonban akkor kapja meg, mikor az ifjusági és gyermekirodalommal kezd foglalkozni. Egyéniségének derüje és nagy mesekészsége predesztinálták a feladatra, s ő megoldotta azt évtizedek verejtékes, állandó munkájával. A magyar ifjusági irodalom megteremtésében Pósával együtt övé az oroszlánrész. 1889. dec. 15-én bocsátották ki az Én Ujságom első mutatványszámát s néhány hét alatt mintegy 4000 előfizető jelentkezett a lelkes gyermekekből. Hasonló népszerüsége lesz később a Jó Pajtásnak is, amelyet előbb Sebők Zsigmonddal együtt, majd egyedül szerkeszt. Ezzel szélesedik ki munkássága az ifjusági irodalomra – s ez a kiszélesedés egyre tart, rendre magába öleli az egész ország kicsinyeit s egész világ minden magyar gyermekét. Ki tudja a lelkükből eltörölni ezeknek a gyermeklapoknak édes emlékét?
És az egyszerü szórakoztatáson és oktatáson, a pedagógián tul ezek a lapok hozták először a meséket, Benedek Elek meséit, melyek átszivódtak három generáció lelkén, három generáció lelkébe vitték szét a mese ősi tisztaságát és mélységes humánumait.

Magyar mese- és mondavilág

Benedek Elek lényének sajátos alázatával nem állt oda eredetieskedni, egyénkedni, de visszament a legősibb forrásokhoz, népe mesekincséhez s általánosan érthető formába dolgozta fel, az eredeti minden zamatát megtartva s a maga egyéniségének csendes izét hozzáadva. A magyar mese és mondavilág 5 kötete a magyar néplélek mythologiájával ismertette meg a gyermeklelkeket, a Nagy magyarok élete pedig a nagyság emberi magaslatán tanitotta meg fajuk multjára. De nem marad meg faja határainál, hanem a világ mesekincsének legjavából szintén ad gyermekeinek. Grimm meséi, a Csodalámpa és Goethe Reimecke Fuchsa (Csili-Csali Csalavári csalafintaságai) mind gyökeret vertek általa a magyar gyermeklelkekbe. És mentek a Világ szép mesék és a Kis Könyvtár kötetei s nehéz volt eldönteni, hogy az ölbeli gyermek hallgatja-e őket szivesebben, vagy pedig a kis gimnazista élénk arca komolyodik-e meg inkább a hirtelen belélopott gondolatra. És fogalommá nőtt a nemcsak mesélő, de kis előfizetőivel személyesen levelező Nagyapó alakja, akinek munkássága a Petőfi és Jókai zsenije mellett a legáltalánosabban ható, a magyar léleknek legtöbb ősforrását átadó volt. Munkássága itt már szociális jelleget ölt s mint ilyennel kell számolni a jövő életirójának és az irodalomtörténetnek.

Vissza Erdélybe

Munkássága már elérte a zenitet. A hivatalos elismerés sem maradt el, 1900 óta már tagja a Kisfaludi Társaságnak, még előbb a Petőfi Társaságnak. Akkor jön az idők vérzivatara és ősi anyaföldjét elszakitja tőle. És itt kezdődik a Benedek Elek nagy életének valódi hősi korszaka.
Halálos betegen marad itt egy fia, kihez felesége csak nagy veszedelmek árán juthat el és aki meghal, amikor apja el sem mehet hozzá. Az Édes anyaföldem-nek a befejező része az a napló, amelyet ez alatt az idő alatt vezetett, s amely a legmegrázóbb irások egyike. Amikor pedig felesége a fia halála hirével visszaérkezik hozzá Budapestre, a fájdalom már megérleli az elhatározást – és az önéletrajz ezzel a mondattal végződik, amely egyben Benedek Elek uj életének a kezdete is:
Hazamegyünk, Mária.
És Benedek Elek otthagyott egy 40 éves irói multat, a beérkezettség minden kényelmét, a hivatottság minden előnyét és hazajött ide, ahonnan akkor a vonatok ezrei vitték ki az erdélyi intelligencia fejvesztett százezreit: haza, az ősi anyaföldre, hogy dolgozzék fajtájáért.
Ma még nem lehet felmérni ennek az egy lépésnek az erkölcsi hatását. Egy-két vers, Sipos Domokos novellája már marasztotta, ébresztette az embereket, de a Benedek Elek visszatérése egyszerre a tett megrázó erejével riasztotta fel és késztette kétségbeesett helytállásra. Bizonyos, hogy az erdélyi élet induló hősi lendületében az oroszlánrész volt az övé. Az emberek előtt felvillámlott az etikai nagyság sziklája: az omló idők tapadó pontja.  És szemük előtt indult meg egy hősi küzdelem, amint a 60 évét tullépett iró az addigi munkássága széles, de második sorából, most az élre szökken, az áttörő első sorba, a kockázatos és felelősségteljes és végzetesen sulyos helyzetek közepébe, hogy immár ne csak irjon, hanem harcoljon is népe jogaiért, az erdélyi magyarság és a székelység életéért.

Erdélyi gyermekek nagyapója

Megtelepszik a munkái jövedelméből visszaváltott ősi birtokon, Kisbaconban és dolgozni kezd. Főszerkesztője lesz a Vasárnapnak és később a Vasárnapi Ujságnak. És bennük és kivülük is állandó harcosa a kisebbségi életnek, főleg a gyermekek anyanyelvének védelmezése terén. És nála jobban ki védte meg a magyar gyermekek anyanyelvét, aki a gyereklapjával, a Cimborával bekopogtatott minden kis erdélyi magyarhoz, s tanitotta őket helyesirásra, magyar mesére, magyar lélekre. A Cimbora Baconban szerkesztődött és Szatmáron adódott ki, s a terhes adminisztrációt Nagyapó még megszázszorozta azzal a szokásával, mely legjobban hozzáfüzte a gyerekeket, a velük való levelezéssel. Garmadára mennek fel a naponta megirt levelei, s bizonyos, hogy az ő közoktatásának nagyságára csak ezután döbbenünk rá, amikor örökre eltávozott tőlünk.
Az irodalmi életnek, bár maga nem akarta, elejétől kezdve vezéregyénisége lett. És az élet hősi lendülete csodálatosan ifjura tette ruganyos, ősz alakját. Ki ne emlékeznék harcára, amikor a megtámadott Makkai Sándor védelmében mellette és Ady mellett vallomást tett? És ama irására, amellyel Tamási Áron könyvének értékeire rámutatott a rosszindulatu elfogultsággal szemben?
Harcainak központja, munkásságának tengelye a székelység. Akinek lelkét először ő vitte a magyar irodalomba, akivel testben-lélekben egy. Ő értette át legelőször és átértvén harcolt a gondolata elismertetéséért, hogy a székelység ősereje az erdélyi magyarság legfőbb életbiztositéka. S amikor zugtak a schisma-vádak a székely irodalom hirdetői ellen, ő állt ki és vezette végig a székely irókat Erdély városain és falvain példátlan sikerrel és azután Budapesten és Magyarország néhány nagyobb városában. És hirdette, hogy nem schisma, nem szakadás az, amikor a székely iró népe nyelvének kincseit használja fel, mert a székely az ősmagyar értékeknek és lelkikincseknek őrzője.
Közben az élet terhei nőttek. Az ő áldozatos vállán egyre nagyobb sulyok nehezedtek. A Cimbora miatt eladósodott. De erős volt, a legszálegyenesebb minden fiatal között s számitotta, hogy még tiz évet él. Tervek, munkák serege gomolygott benne. S ma szédülten állnak a koponyájánál. A halál hirtelen és tragikus körülmények között ragadta ki körünkből.
J. B.

Ma reggel fél 9 órakor Benedek Elekné is meghalt

BRASSÓ. (Az Ellenzék munkatársának telefonjelentése.) Pénteken délben Benedek Elek eszméletlenül feküdt ágyán. Szerető felesége, aki megérezte, tudta, hogy ez már a halált jelenti, csöndesen kiment a kisbaconi kuria kertjébe, amelyen keresztül tiszta vizü, kis patak csörgedezik. És ott, a patak partján kilenc darab veronál pasztillát vett be. Ezt a mérget Benedek Elekné régen rejtegette, mert a házastársak, akik forrón szerették egymást, megfogadták, hogy egyik sem fogja tulélni a másikat.
Amikor a veronált bevette, bement a betegszobába, hogy utolsó, könnyes pillantásaival elbucsuzzon az urától, a kivel szinte egy lélekké forrasztotta a hosszu évek harmonikus együttélése. Megcsókolta a szép, ezüsthaju, férfi fejet, amely behunyt szemmel pihent a párnán. Azután a maga szobájába ment. Lefeküdt és amikor a hatalmas méreg-adag hatni kezdett, mélyen elaludt.
A család kétségbeesve állotta körül az ágyat, mert a gyermekek tudtak arról, hogy szüleik milyen határtalan szeretetről tanuskodó, de végzetes fogadalmat tettek egymásnak. Mindent elkövettek, hogy édesanyjukat eszméletre téritsék. De a kilenc veronál pasztilla hatása hatalmasabb volt az orvosok kétségbeesett erőfeszitésénél. Ebből a halálos álomból Benedek Elekné nem tért többet magához, és ma, hétfőn reggel, fél kilenc órakor örökre lehunyta szemét, hogy egy nappal később kövesse a nagy adatra imádott férjét, aki az ő veronálos kábulata alatt adta vissza lelkét a mindenhatónak.

 

«« vissza | fel | bezár »»